Körmenetek

Egy aranyszínű liturgikus ruhába öltözött pap a magasba emeli az Oltáriszentséget Mátravereély-Szentkúton.
Sok minden történt addig, amíg megtértem katolikusnak. A nyilvános körmenetek, zarándoklatok nagy hatással voltak rám, pedig nem is hittem még. E bejegyzésemben két emlékemet írom le.

Nagyon örültem, amikor Kaposváron elkezdték a nagy körmenetet. Még nem voltam hívő, de elvittek egy körmenetre Budapesten. Nem is emlékszem, milyen ünnep volt, de sötét volt. Talán húsvéti vigíliamise után volt. Ez a körmenet emlékezetes maradt, azt hiszem egy újabb láncszem volt a megtérésemben. Emlékszem ahogy a lezárt utcákon vonultunk és énekeltünk számomra ismeretlen énekeket, de felemelő volt. Éppen akkor járt itt a Hale-Bopp üstökös és látszódott az esti égbolton, és erről persze eszembe jutott Jézus születése.

Szintén még a megtérésem előtt történt, hogy meghívtak egy zarándoklatra. A Nógrád megyei Szécsényből Mátraverebély-Szentkútra évtizedek óta gyalogosan mennek el Nagyboldogasszony napi búcsúra.

Ez egy 8 órás út erős menetben erdőben, mezőn, szántóföldön keresztül. Reggel esett az eső, mégis sokan indultunk. Volt, aki végig mezítláb ment végig. Rövid pihenők voltak. Fiatalok gitárost hoztak, ők kísérték az éneket. Aztán a hagyományos Mária zarándokéneket énekeltük. Volt amikor rózsafüzért imádkoztuk. Mindezt elég ütemes gyaloglás mellett.
Több falun keresztülgyalogoltunk, és mindegyikben harangzúgás kísérte a zarándoklatunkat. Ahol volt templom, ode bementünk és imádkoztunk. Ahol nem volt templom, ott a falu szélén álló lélekharangot kongatták sokáig. Már messziről lehetett tudni, hogy hamarosan egy faluba érünk, mert mert vártak bennünket és amint megláttak, elkezdtek harangozni. Csodálatos érzés volt.

A templomban minden zarándokcsoportot külön köszöntött a plébános. Egy kakasdi csoport már várt a templom előtt a köszöntésre. De a plébános azt mondta, hogy a gyalogos zarándokokat elsőbbség illeti a buszosokkal szemben, így mi hamarabb bejutottunk.

Este szentmise, aztán ott aludtunk sátorban, másnap pedig szentmise és körmenet.

Akkor még nem hittem az Oltáriszentségben, de az az elképesztő sok ember, aki egyként letérdelt, amikor felemelték az oltáriszentséget, az a nagy fegyelmezettség, béke, amivel körmenetben résztvevők viselkedtek nagy hatással volt rám. A miséken kívül a gyóntatószékek előtt kígyóztak a sorok.