Szeretem, hogy katolikus vagyok

Örök hűséget fogadtam a katolikus hittel. Az idő múlásával egyre jobban megszeretem. E kategória bejegyzései erről szólnak.

Több mint másfél évezredes szentmise ábrázolás valszínűleg valószínűleg egy katakomba falán.
Nagyon hálás vagyok a katolikus hitemért, ami nem az új evangelizációból származik, hanem a régiből, ami még mindig ugyanúgy működik.
Egy oltár a római katkombában. Itt miséztek az első keresztények.
Annyira hálás vagyok Istennek azért, mert katolikusnak tértem meg. Amikor 2003-ban bérmálkoztam megigértem, hogy soha nem fogom elhagyni a katolikus hitemet. Ezt az ígértemet ugyanolyan komolyan veszem, mint a házassági hűséget. Akkor még a megtérés miatt Isten iránt érzett szerelmem miatt tettem. Az évek alatt viszont az eszemmel is megértettem, miért olyan fontos számomra a katolikus hit.
Elviselhetetlen fájdalom és szenvedés c. kép.
Azért nem lettem annak idején budhista, mert értelmetlen volt számram az a gondolat, hogy a vágyaink rosszak, és hogy ezekből fakad minden szenvedés. Katolikus vallásban ez az ügy egész másképp fest. A vágyaink lehetnek jók, és nem feltételnül okoznak szenvedést.
A keresztút 3 állomása: Elítélik, felfeszítik és feltámad.
Nagyon katolikus kultúrának felbecsülhetetlen értékű kincse a keresztút. Aki ismeri hitünket, az tudja, hogy ez az imádság a szenvedés természetfeletti értékéről, és a szenvedés értelméről, és a szenvedésben öröméről szól. Mi, hívők ezt tapasztalatból is tudjuk. Az itt közölt keresztutat Teimel Éva Facebook oldaláról másoltam ide.
Egy aranyszínű liturgikus ruhába öltözött pap a magasba emeli az Oltáriszentséget Mátravereély-Szentkúton.
Sok minden történt addig, amíg megtértem katolikusnak. A nyilvános körmenetek, zarándoklatok nagy hatással voltak rám, pedig nem is hittem még. E bejegyzésemben két emlékemet írom le.