Örökzöldek

Viccek, történetek, anekdoták. Amiket valamiért fontosnak tartottam megörökíteni, de egyetlen más kategóriába sem fértek bele.

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek, ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét, ahol széthúzás, oda egyetértést, ahol tévedés, oda igazságot, ahol kétely, oda hitet, ahol kétségbeesés, oda reményt, ahol árnyék, oda fényt, ahol szomorúság, oda örömet. Uram, add,

Találtam egy levelemet a teológiai vizsgaidőszakomból:
Hogy van az accidensed? Kicsit szubzisztál a hüposztasziszomban. Vajon degradálódik már? Csak akkut és preegzisztens degenerációm van.

„A Te kezedbe teszem le a gyermekeimet, magamat és a szülőként elvégzett munkámat.”

Sokáig voltam hitetlen, most pedig már jó ideje hívő vagyok. Ezért elég jól tudom, milyen nagy a különbség a két állapot közt. A hitetlen azt hiszi, saját erejéből képes az élet problémáit megoldani.

Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt, valaki
gúnyosan megkérdezte:
— Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?

A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék
vasreszeléket, és szétszórta az asztalon.