Misére járunk

Minden vasárnap elmegyünk misére. A misére járó olvasóknak is biztos vannak gondolataik az ott elhangzottakról. E kategóriában az én gondolataim közül írok le néhányat. Mindig az adott heti örömhírrel kapcsolatosan, aminek a szövegét a linkre kattintva el is lehet olvasni.


E két perces kisfilm egy díszes pápai körmenetet ábrázol. A körmenet középpontjában az Eucharisztia van, amire Jézus azt mondta: „Ez az én testem”. Egy részt vevő egy saját történetét osztja meg velünk. A film után pedig én mesélek a saját történetemről egy kicsit. Arra a következtetésre jutok,

A katolikus szentmisében megengedett, hogy a pap ezekkel a szavakkal kezdje el a misét:
„Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól!”
Engem ez a mondat szinte kivétel nélkül óriási békességgel tölt el. Ez egy nagyon szép ajándék Istentől.

Az egyházi évünk utolsó vasárnapja van. Krisztus Király ünnepe.

Az én életemben egyre több a bizonytalanság. Egyre nagyobb a ráhagyatkozás Jézus Krisztusra. Jó lenne, ha én is kapnék tőle egy olyan biztos ígéretet, mint amit vele együtt megfeszítettnek adott. Még ma vele lehet a paradicsomban.

Mi az örömhír a mai evangéliumban? A pusztulás, halál, börtön?  Isten elítél bennünket?

Azért sok szó esik benne Isten ajándékairól is: elképesztő bölcsességet kapunk, megvéd bennünket.

Az Ószövetségi Szentírásban hányszor halljuk, hogy Eljön az Úr, ítélni a földet.

Közeledünk az egyházi év végéhez, és az igeliturgia a feltámadásról szól. A lényegről.

Egyszer egy munkatársam megkérdezte: „Dugába dőlsz, hogyha egyszer bebizonyítják a feltámadásról, hogy nem is történt meg?” Persze nem gondolt bele, hogy a feltámadás meg nem történtét nem lehet bebizonyítani,